Dr. Fachet József rákkutató professzor

Kedves Olvasó,

Köszönjük, hogy szeretné megismerni a termékeinket, mely hosszú évek kutatómunkájának gyümölcse. Szeretnénk Önnek elmesélni, hogyan is alkotta meg Dr. Fachet József a termékeket, milyen úton jutott el a felismeréshez, hogy számos betegség megoldása lehet a gyógygombákból származó poliszacharid.

Köszönjük megtisztelő figyelmét, üdvözlettel:
Prof. Dr. Fachet József - orvosi csapata

Életrajz

Prof. Dr. Fachet József, MD, PhD. Az MTA Orvostudományok Doktora, Tanszékvezető Egyetemi Tanár, a DOTE Kórélettani Intézet nyugalmazott igazgatója (rákkutató, immunológus, kórélettanász). Első olyan kutató, aki bebizonyította a gyógygomba poliszacharid pozitív hatását a daganatos megbetegedések elleni harcban.

Családja

1935-ben Munkácson született. Két nővére van, felesége tanárnő, két fia és egy leány gyermeke van.

Végzettsége

Budapesten, a Szent László Gimnáziumban kitunő érettségivel fejezte be középiskolai tanulmányait. Országos első díjat nyert, biológia szakköri munkában vett részt, ami jelentősen befolyásolta orvosi pályaválasztását. Budapesten, az Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán „Summa cum laude” diplomával végzett 1959-ben. Demonstrátorként dolgozott 1955-59 között az Élettani Intézetben, 1969-ben középfokú angol állami nyelvvizsgát tett Budapesten.

Állások, kinevezések:

  • 01

    1959-tol az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetének Kórélettani Osztályán, de helyileg először az I. számú Belgyógyászati Klinikán kezdett dolgozni, ahol a tumoros és endokrin betegekkel való kapcsolata ösztönözte arra, hogy a kutatói pályát válassza, miután tapasztalta az igen hiányos tudást ezen betegek gyógyításában. Vezetője Dr. Stark Ervin és Prof. Rusznyák István, az MTA elnöke ebben a törekvésében támogatta. 1959-tol előbb tudományos segédmunkatársi, majd munkatársi kinevezést kapott. Kutató munkájának eredményeit kandidátusi értekezésben megírta és védte meg 1973-ban.

  • 02

    1972-tol az MTA Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Genetikai Intézetében Szegeden egy immungenetikai osztály megszervezésére és egy szintén Magyarországon új beltenyésztett egérház megteremtésére és vezetésére kapott megbízást Dr. Straub F. Brúnó foigazgatótól és Dr. Alföldi Lajos igazgatótól 1972-1980-ig mint tudományos főmunkatárs és osztályvezető.

  • 03

    1980. július 1-tol egyetemi tanári kinevezést nyert, egyúttal igazgatója lett a Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének 2000-ig, majd a jogutód Immunológiai Intézetben volt kutató és oktató egyetemi tanár 2005-ig.

123456

01

1959-tol az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetének Kórélettani Osztályán, de helyileg először az I. számú Belgyógyászati Klinikán kezdett dolgozni, ahol a tumoros és endokrin betegekkel való kapcsolata ösztönözte arra, hogy a kutatói pályát válassza, miután tapasztalta az igen hiányos tudást ezen betegek gyógyításában. Vezetője Dr. Stark Ervin és Prof. Rusznyák István, az MTA elnöke ebben a törekvésében támogatta. 1959-tol előbb tudományos segédmunkatársi, majd munkatársi kinevezést kapott. Kutató munkájának eredményeit kandidátusi értekezésben megírta és védte meg 1973-ban.

02

1972-tol az MTA Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Genetikai Intézetében Szegeden egy immungenetikai osztály megszervezésére és egy szintén Magyarországon új beltenyésztett egérház megteremtésére és vezetésére kapott megbízást Dr. Straub F. Brúnó foigazgatótól és Dr. Alföldi Lajos igazgatótól 1972-1980-ig mint tudományos főmunkatárs és osztályvezető.

03

1980. július 1-tol egyetemi tanári kinevezést nyert, egyúttal igazgatója lett a Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének 2000-ig, majd a jogutód Immunológiai Intézetben volt kutató és oktató egyetemi tanár 2005-ig.

Oktatói tevékenysége

Először, mint demonstrátor dolgozott a Budapesti Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetében 1955-59 között, majd Glasgowban 1969-70-ben az immunológiai oktatásban vett részt. 1974-80-ig a Szegedi Biológiai Központban UNDP (United Nation Developmental Program) angol nyelvű posztgraduális képzést vezetett, illetve a JATE összehasonlító élettani tanszékén oktatott. 1980-tól a DOTE Kórélettani igazgatójaként újjászervezte a kórélettan magyar és angol nyelvű képzését és országosan elsőként vezette be az „Általános Immunphysiológia” tárgy oktatását önálló vizsgával kiterjesztve a KLTE hallgatói számára is. Mindeközben a Tudományos Diákkörös hallgatók valamint OMFB ösztöndíjasok képzését is végezték.

  • A kezdetek

    Amikor 1959-ben kijöttem az egyetemről, az akkori Budapesti Orvostudományi Egyetem I-es belgyógyászatára kerültem, ahol kezdő orvosként rengeteg gyógyíthatatlan beteget láttam. Emberileg és szakmailag is fontos benyomások értek ekkoriban, kisgyermek korom óta orvos akartam lenni, erre esküdtem fel, és borzasztó érzés volt szembesülni azzal, hogy nem tudok segíteni az embereken. Mivel summa cum laude végzettséggel diplomáztam, így lehetőségem volt megválasztani, merre folytassam életpályámat. Én a tudományos kutatómunkát választottam, így kerültem az I-es belgyógyászatra, ahol hosszú távon megfigyelhettem a betegek sorsát. Ez kulcsfontosságú volt, hiszen ekkor jöttem rá arra, hogy a gyógyítás folyamata és módszertana nem megfelelő. „Kőkorszakinak” mondható, kezdeti kemo- és sugárterápiás módszereket alkalmaztunk, vajmi kevés sikerrel. Volt egy 16 éves betegem, egy nagyon okos fiú, akinek az utolsó kívánságát teljesítve még egy családi látogatást elintéztem neki. Kaptam tőle egy kis zsiráfot, amit utolsó stádiumában végig szorongatott, és azt mondta: „Kérem, doktor úr, emlékezzen rám pályája során, és ígérje meg, hogy mindent megtesz a hozzám hasonló emberekért”. Orvosként sosem éreztem nagyobb küldetéstudatot, mint ekkor. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kemoterápiás szerek és az egyéb módszerek önmagukban nem alkalmasok, nem elegendőek arra, hogy meggyógyítsák a rákbetegeket. Ezek a terápiák minden osztódó sejtet megölnek, nem csak a beteg sejteket, hanem az egészségeseket is. Ez a megközelítés vitt tovább azon az úton, hogy koncentráljunk az egészséges sejtekre. Ekkor nyitottam az újabb, alternatív módszerek felé. Kevesen tudják, de hazánkban már akkoriban (1959-1963) is voltak olyan feljegyzések, amelyek arról számoltak be, hogy egyes gombafajták gyógyító hatással vannak a rákbetegekre. A Humán Oltóanyag és Kutató Központban akkoriban egy Mannozym nevezetű, injekciós formában gyártott készítményhez bizonyos élesztőgomba típust használtak fel. Ekkor kezdtem el használni daganatos kísérleti állatokon, egereken ezeket a gombafajtákat. Beoltottuk az állatokat, és láss csodát: a Mannozym hatására jobban lettek! Az a felismerés vezetett el odáig, hogy az immunrendszert kutassuk.

  • Találkozás Goro Chihara professzorral

    Ekkor, 1973-ban, Londonban a nemzetközi tekintélyű Ciba Foundation kerekasztal megbeszélést hívott össze az immunpotenciáló szerek kutatásával foglalkozó szakemberek számára, ahova nagy megtiszteltetésképpen engem is meghívtak. Ennek célja nem csak a szakmai eszmecsere volt, hanem a tudósok személyszerinti összeismertetése is, annak érdekében, hogy problémáikat, személyes benyomásaikat megbeszéljék, és tudományos kollaborációkat hozzanak létre. Itt ismertem meg Goro Chihara professzort, aki a Japán Nemzeti Rákkutató Intézet osztályvezetője volt. Goro azt mondta: „Kedves Kolléga, Ön is azt kutatja, amit én elkezdtem. Én is gomba poliszacharidával szeretném gyógyítani a daganatos kísérleti állatokat, mert meggyőződésem, hogy ez az emberek gyógyításában is mérföldkő lehet!” Engem ez is csak megerősített abban, hogy jó úton járok. A kémikus, farmakológus kolléga azt javasolta, hogy működjünk együtt, majd ők előállítják a hatóanyagot, én pedig kutassak tovább. Végzettségének köszönhetően a hatóanyag kimutatása és előállítása viszonylag könnyedén lehetővé vált számára. Felajánlotta, hogy a tiszta hatóanyagból ad nekem egy nagyobb mennyiséget, amit elvihetek Magyarországra, hogy vizsgáljuk ki, ez a hatóanyag hogyan, milyen hatásmechanizmus alapján képes gátolni a rákos sejtek elburjánzását, és elősegíteni az immunrendszer megerősítését. 1971-től én már az MTA Szegedi Biológiai Központjában voltam immungenetikai osztályvezető, ezért megvolt a lehetőségem arra, hogy vállaljam a kérdéses hatóanyag hatásmechanizmusának részletes vizsgálatát. A szegedi központ – politikailag is – nagy befolyással bíró alapítója, Straub F. Brúnó akadémikus professzor támogatta a kutatásomat és a teljes családom elhelyezésében közreműködött. Tőle szabad kezet kaptam a kutatásokra.

  • Japán és kínai kutatás jelentősége

    Japánban és Kínában is a Cordiseps synensys-t tartják a legerősebb vitalizáló gombának! A poliszacharidák használata több évezredes népi hagyományokon, feljegyzéseken és már modernkori kutatásokon is alapszik. Igaz, hatásmechanizmusát, hatóanyag-izolálásának módját az én kutatásaimig nem ismerték!

    Ekkoriban ébredtem rá, hogy mennyire igaza volt Selye János professzornak (Nobel-díjra felterjesztett kutató, aki a stressz fogalmát a világon először definiálta), akit még 1965-ben látogathattam meg kanadai tanulmányutam során Montreálban: elmondtam neki a kutatási törekvéseimet, és ő azt mondta, hogy a thymus (csecsemőmirigy) jelentőségét sokan alábecsülik:

  • A csecsemőmirigy fontossága

    „Minden akut stresszben a thymus sorvad! Ha ismételjük ugyanazt a stresszhatást, akkor 1-2 hét alatt a thymus regenerálódik, és a kísérleti állat túléli a stresszt. Ha azonban a stressz nagyon erős, akkor a csecsemőmirigy tovább sorvad, nem regenerálódik, ez pedig hatással van a szervezet egészére, és az állat elpusztul. Hogy mi a thymus jelentősége? Na, látod, fiatal barátom, ezt kell neked kutatni, mert ez még most is ismeretlen.”

    Utólag beláttam, mennyire igaza volt, hogy ezen az úton indultam el. Ugyanis a thymus-nak valóban nagy jelentősége van az immunrendszer daganat elleni védekezésében. Ezirányú törekvéseim elismeréseképpen 1969-ben meghívtak meg másfél évre Glasgowba a helyi egyetemre, hogy a thymus funkcióját, a celluláris immunvédekezésben játszott szerepét vizsgáljam. 1971-től 1980-ig voltam Szegeden. 1978-ban a bázeli immunológiai intézetben egy hónap tanulmányutat töltöttem el a Nobel-díjas Köhler Professzor mellett, aki a sejtfúzió és az azzal elkészíthető monoklonális ellenanyag módszerét találta fel. Az általa feltalált speciális sejtvonalat elsőként hoztam Magyarországra. Későbbiekben ez az egész világon elterjedt.

    1974-ben egy hónapot töltöttem a Karolinska Intézetben Stockholmban, a világhírű magyar származású George Klein Professzor mellett.

  • Kutatás Czeizel Endrével

    Czeizel Endrét nem kell bemutatni senkinek idehaza. Nagytudású évfolyamtársam és kollégám 1973-ban szintén arra biztatott, hogy folytassam a kutatásaimat, mert ez a későbbiekben kulcsfontosságú lehet. Az ő javaslatára a Japánból behozott hatóanyagot beltenyésztett egereken vizsgáltuk. Ez azért volt nagy szó, mert akkoriban nem voltak hazánkban beltenyésztett egerek. A világ minden tájáról hoztunk be egereket. Prágából, Londonból, Amerikából, és így 22 különböző törzset tudtunk tenyészteni.

    1975-ben jött egy újabb megtisztelő meghívás, Takamatsu japán hercegnőtől, aki egy olyan világkonferenciát szervezett Tokióban, amelyen egyedüli magyar tudósként én vehettem részt. Az első ízben összehívott kongresszus lényege az volt, hogy az immunterápia területén dolgozó nemzetközi szaktekintélyek konzultáljanak. Ekkor vált igazán szorossá és barátivá a kapcsolatom Goróval, akivel egy volt a szakmai hitvallásunk. Ezután jöttek a publikációk (lásd életrajz, valamint korábbi weblapok tartalma!). Ez a kongresszus egyértelműen nagy elismerést és lökést adott eddigi kutatásaimnak és eredményeimnek.

  • Debreceni munkásságom

    1980-ban kerültem a Debreceni Orvosi Egyetemre. A Kórélettani és Immunológiai Intézetének igazgató professzora lettem. Taníthattam és kutathattam is (utóbbiban szabadkezet kaptam), így elfogadtam az ajánlatot. Itt fejlesztettem tovább a korábbi kutatásaimat, új munkatársakkal kimutattuk, hogy az immunrendszer egyes sejtjeit milyen mértékben stimulálja a legkülönfélébb daganatok ellen a Lentinus Edodes-ből kivont poliszacharida. Úgy élő állatban, mint „in vitro” körülmények között is. Ezekről az eredményekről a minden 2. évben megrendezett immunológiai világkongresszuson folyamatosan beszámolhattam (Tokió, Szapporó, Oszaka, Hiroshima, Koppenhága, Párizs, Brighton, Torontó, és végül Los Angeles)

    Magyarországon 1986-ban a Nemzetközi Rák Kongresszus alelnöke voltam, a világa tekintélyes kutatóival, tudósaival együtt hazámban tartottam előadásokat, ami nekem, magyar embernek örökké emlékezetes marad. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ezt azzal honorálta, hogy egyéves képzéseket csinálhattunk magyar és külföldi diákoknak. Így kerültem kapcsolatba a kanadai (Alberta) immunológiai intézettel, akikkel évekig együttműködtünk együtt. Később Los Angelesben ún. postert tartottam erről az együttműködésről.

  • A kutatásom eredménye

    A 2005-ben történt nyugdíjazásom után szerettem volna elérhetővé tenni ezeket az immunerősítő hatóanyagokat a magyar betegek számára, hiszen a több évtizedes kutatómunkám során olyan ismeretekre tettem szert, amelyek segítségével őszintén hiszen, hogy tudok segíteni az embereken, és nem csak a betegeken, hanem preventív céllal az egészséges, ám betegségre hajlamosakon is. Ekkor tett ígéretet nekem arra egy magyar közgazdász, hogy életművemet segít eljuttatni a betegekhez, azonban viszonylag korán kiderült, hogy neki egészen más tervei vannak, más motiválta, mint engem, az emberek gyógyítására felesküdő tudóst, és nevemet, tudományos munkámat, valamint eredményeimet beleegyezésem nélkül felhasználva, de nélkülem folytatta/folytatja a munkát – azóta is. Magát hatóanyag-kutatóként kiadva saját nevével ellátott termékeit forgalmazza, és ajánlja, az engem megkereső betegek elmondása szerint olyanoknak is, akik számára nem biztos, hogy a termék megoldást jelent panaszaira.
    A lakosság számomra is meglepően nagy érdeklődésére való tekintettel elhatároztam: itt az ideje annak, hogy levédett találmányomat az emberek szolgálatába állítsam, így 2015 végén úgy határoztam, hogy a természetes készítmények Európa-szerte történő megismertetésében és elterjesztésében jártas, népszerű és elismert Natural Swiss-el együttműködve szeretném, az életművemet minél szélesebb körben eljuttatni az emberekhez, elősegítve a lakosság életminőségének javítását, a tudatos életmód elterjesztését, annak érdekében, hogy segítsünk mindazoknak, akiknek immunrendszere legyengült, és ami nagyon fontos: elkerüljük a súlyos betegségek kialakulását!

1234567

Amikor 1959-ben kijöttem az egyetemről, az akkori Budapesti Orvostudományi Egyetem I-es belgyógyászatára kerültem, ahol kezdő orvosként rengeteg gyógyíthatatlan beteget láttam. Emberileg és szakmailag is fontos benyomások értek ekkoriban, kisgyermek korom óta orvos akartam lenni, erre esküdtem fel, és borzasztó érzés volt szembesülni azzal, hogy nem tudok segíteni az embereken. Mivel summa cum laude végzettséggel diplomáztam, így lehetőségem volt megválasztani, merre folytassam életpályámat. Én a tudományos kutatómunkát választottam, így kerültem az I-es belgyógyászatra, ahol hosszú távon megfigyelhettem a betegek sorsát. Ez kulcsfontosságú volt, hiszen ekkor jöttem rá arra, hogy a gyógyítás folyamata és módszertana nem megfelelő. „Kőkorszakinak” mondható, kezdeti kemo- és sugárterápiás módszereket alkalmaztunk, vajmi kevés sikerrel. Volt egy 16 éves betegem, egy nagyon okos fiú, akinek az utolsó kívánságát teljesítve még egy családi látogatást elintéztem neki. Kaptam tőle egy kis zsiráfot, amit utolsó stádiumában végig szorongatott, és azt mondta: „Kérem, doktor úr, emlékezzen rám pályája során, és ígérje meg, hogy mindent megtesz a hozzám hasonló emberekért”. Orvosként sosem éreztem nagyobb küldetéstudatot, mint ekkor. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kemoterápiás szerek és az egyéb módszerek önmagukban nem alkalmasok, nem elegendőek arra, hogy meggyógyítsák a rákbetegeket. Ezek a terápiák minden osztódó sejtet megölnek, nem csak a beteg sejteket, hanem az egészségeseket is. Ez a megközelítés vitt tovább azon az úton, hogy koncentráljunk az egészséges sejtekre. Ekkor nyitottam az újabb, alternatív módszerek felé. Kevesen tudják, de hazánkban már akkoriban (1959-1963) is voltak olyan feljegyzések, amelyek arról számoltak be, hogy egyes gombafajták gyógyító hatással vannak a rákbetegekre. A Humán Oltóanyag és Kutató Központban akkoriban egy Mannozym nevezetű, injekciós formában gyártott készítményhez bizonyos élesztőgomba típust használtak fel. Ekkor kezdtem el használni daganatos kísérleti állatokon, egereken ezeket a gombafajtákat. Beoltottuk az állatokat, és láss csodát: a Mannozym hatására jobban lettek! Az a felismerés vezetett el odáig, hogy az immunrendszert kutassuk.

Ekkor, 1973-ban, Londonban a nemzetközi tekintélyű Ciba Foundation kerekasztal megbeszélést hívott össze az immunpotenciáló szerek kutatásával foglalkozó szakemberek számára, ahova nagy megtiszteltetésképpen engem is meghívtak. Ennek célja nem csak a szakmai eszmecsere volt, hanem a tudósok személyszerinti összeismertetése is, annak érdekében, hogy problémáikat, személyes benyomásaikat megbeszéljék, és tudományos kollaborációkat hozzanak létre. Itt ismertem meg Goro Chihara professzort, aki a Japán Nemzeti Rákkutató Intézet osztályvezetője volt. Goro azt mondta: „Kedves Kolléga, Ön is azt kutatja, amit én elkezdtem. Én is gomba poliszacharidával szeretném gyógyítani a daganatos kísérleti állatokat, mert meggyőződésem, hogy ez az emberek gyógyításában is mérföldkő lehet!” Engem ez is csak megerősített abban, hogy jó úton járok. A kémikus, farmakológus kolléga azt javasolta, hogy működjünk együtt, majd ők előállítják a hatóanyagot, én pedig kutassak tovább. Végzettségének köszönhetően a hatóanyag kimutatása és előállítása viszonylag könnyedén lehetővé vált számára. Felajánlotta, hogy a tiszta hatóanyagból ad nekem egy nagyobb mennyiséget, amit elvihetek Magyarországra, hogy vizsgáljuk ki, ez a hatóanyag hogyan, milyen hatásmechanizmus alapján képes gátolni a rákos sejtek elburjánzását, és elősegíteni az immunrendszer megerősítését. 1971-től én már az MTA Szegedi Biológiai Központjában voltam immungenetikai osztályvezető, ezért megvolt a lehetőségem arra, hogy vállaljam a kérdéses hatóanyag hatásmechanizmusának részletes vizsgálatát. A szegedi központ – politikailag is – nagy befolyással bíró alapítója, Straub F. Brúnó akadémikus professzor támogatta a kutatásomat és a teljes családom elhelyezésében közreműködött. Tőle szabad kezet kaptam a kutatásokra.

Japánban és Kínában is a Cordiseps synensys-t tartják a legerősebb vitalizáló gombának! A poliszacharidák használata több évezredes népi hagyományokon, feljegyzéseken és már modernkori kutatásokon is alapszik. Igaz, hatásmechanizmusát, hatóanyag-izolálásának módját az én kutatásaimig nem ismerték!!!

Ekkoriban ébredtem rá, hogy mennyire igaza volt Selye János professzornak (Nobel-díjra felterjesztett kutató, aki a stressz fogalmát a világon először definiálta), akit még 1965-ben látogathattam meg kanadai tanulmányutam során Montreálban: elmondtam neki a kutatási törekvéseimet, és ő azt mondta, hogy a thymus (csecsemőmirigy) jelentőségét sokan alábecsülik:

Czeizel Endrét nem kell bemutatni senkinek idehaza. Nagytudású évfolyamtársam és kollégám 1973-ban szintén arra biztatott, hogy folytassam a kutatásaimat, mert ez a későbbiekben kulcsfontosságú lehet. Az ő javaslatára a Japánból behozott hatóanyagot beltenyésztett egereken vizsgáltuk. Ez azért volt nagy szó, mert akkoriban nem voltak hazánkban beltenyésztett egerek. A világ minden tájáról hoztunk be egereket. Prágából, Londonból, Amerikából, és így 22 különböző törzset tudtunk tenyészteni.

1975-ben jött egy újabb megtisztelő meghívás, Takamatsu japán hercegnőtől, aki egy olyan világkonferenciát szervezett Tokióban, amelyen egyedüli magyar tudósként én vehettem részt. Az első ízben összehívott kongresszus lényege az volt, hogy az immunterápia területén dolgozó nemzetközi szaktekintélyek konzultáljanak. Ekkor vált igazán szorossá és barátivá a kapcsolatom Goróval, akivel egy volt a szakmai hitvallásunk. Ezután jöttek a publikációk (lásd életrajz, valamint korábbi weblapok tartalma!). Ez a kongresszus egyértelműen nagy elismerést és lökést adott eddigi kutatásaimnak és eredményeimnek.

„Minden akut stresszben a thymus sorvad! Ha ismételjük ugyanazt a stresszhatást, akkor 1-2 hét alatt a thymus regenerálódik, és a kísérleti állat túléli a stresszt. Ha azonban a stressz nagyon erős, akkor a csecsemőmirigy tovább sorvad, nem regenerálódik, ez pedig hatással van a szervezet egészére, és az állat elpusztul. Hogy mi a thymus jelentősége? Na, látod, fiatal barátom, ezt kell neked kutatni, mert ez még most is ismeretlen.”

Utólag beláttam, mennyire igaza volt, hogy ezen az úton indultam el. Ugyanis a thymus-nak valóban nagy jelentősége van az immunrendszer daganat elleni védekezésében. Ezirányú törekvéseim elismeréseképpen 1969-ben meghívtak meg másfél évre Glasgowba a helyi egyetemre, hogy a thymus funkcióját, a celluláris immunvédekezésben játszott szerepét vizsgáljam. 1971-től 1980-ig voltam Szegeden. 1978-ban a bázeli immunológiai intézetben egy hónap tanulmányutat töltöttem el a Nobel-díjas Köhler Professzor mellett, aki a sejtfúzió és az azzal elkészíthető monoklonális ellenanyag módszerét találta fel. Az általa feltalált speciális sejtvonalat elsőként hoztam Magyarországra. Későbbiekben ez az egész világon elterjedt.

1974-ben egy hónapot töltöttem a Karolinska Intézetben Stockholmban, a világhírű magyar származású George Klein Professzor mellett.

1980-ban kerültem a Debreceni Orvosi Egyetemre. A Kórélettani és Immunológiai Intézetének igazgató professzora lettem. Taníthattam és kutathattam is (utóbbiban szabadkezet kaptam), így elfogadtam az ajánlatot. Itt fejlesztettem tovább a korábbi kutatásaimat, új munkatársakkal kimutattuk, hogy az immunrendszer egyes sejtjeit milyen mértékben stimulálja a legkülönfélébb daganatok ellen a Lentinus Edodes-ből kivont poliszacharida. Úgy élő állatban, mint „in vitro” körülmények között is. Ezekről az eredményekről a minden 2. évben megrendezett immunológiai világkongresszuson folyamatosan beszámolhattam (Tokió, Szapporó, Oszaka, Hiroshima, Koppenhága, Párizs, Brighton, Torontó, és végül Los Angeles)

Magyarországon 1986-ban a Nemzetközi Rák Kongresszus alelnöke voltam, a világa tekintélyes kutatóival, tudósaival együtt hazámban tartottam előadásokat, ami nekem, magyar embernek örökké emlékezetes marad. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ezt azzal honorálta, hogy egyéves képzéseket csinálhattunk magyar és külföldi diákoknak. Így kerültem kapcsolatba a kanadai (Alberta) immunológiai intézettel, akikkel évekig együttműködtünk együtt. Később Los Angelesben ún. postert tartottam erről az együttműködésről.

A 2005-ben történt nyugdíjazásom után szerettem volna elérhetővé tenni ezeket az immunerősítő hatóanyagokat a magyar betegek számára, hiszen a több évtizedes kutatómunkám során olyan ismeretekre tettem szert, amelyek segítségével őszintén hiszen, hogy tudok segíteni az embereken, és nem csak a betegeken, hanem preventív céllal az egészséges, ám betegségre hajlamosakon is. Ekkor tett ígéretet nekem arra egy magyar közgazdász, hogy életművemet segít eljuttatni a betegekhez, azonban viszonylag korán kiderült, hogy neki egészen más tervei vannak, más motiválta, mint engem, az emberek gyógyítására felesküdő tudóst, és nevemet, tudományos munkámat, valamint eredményeimet beleegyezésem nélkül felhasználva, de nélkülem folytatta/folytatja a munkát – azóta is. Magát hatóanyag-kutatóként kiadva saját nevével ellátott termékeit forgalmazza, és ajánlja, az engem megkereső betegek elmondása szerint olyanoknak is, akik számára nem biztos, hogy a termék megoldást jelent panaszaira.
A lakosság számomra is meglepően nagy érdeklődésére való tekintettel elhatároztam: itt az ideje annak, hogy levédett találmányomat az emberek szolgálatába állítsam, így 2015 végén úgy határoztam, hogy a természetes készítmények Európa-szerte történő megismertetésében és elterjesztésében jártas, népszerű és elismert Natural Swiss-el együttműködve szeretném, az életművemet minél szélesebb körben eljuttatni az emberekhez, elősegítve a lakosság életminőségének javítását, a tudatos életmód elterjesztését, annak érdekében, hogy segítsünk mindazoknak, akiknek immunrendszere legyengült, és ami nagyon fontos: elkerüljük a súlyos betegségek kialakulását!

Az ön kosarában tétel van


C-vitamin

A C-vitamin szedését ajánljuk Fachet Vital Defense Basic kapszula mellé, mivel támogatja annak felszívódását. A C-vitamin az egyik legerősebb antioxidáns, segítségével a szervezetet érő káros rákkeltő anyagok ellen az immunrendszer védekezőképessége erősebben helyt tud állni.