Dr. Fachet József emlékoldal

Prof. dr. Fachet József MD. PhD.

Prof. dr. Fachet József MD. PhD. az MTA Orvostudományok Doktora. Tanszékvezető Egyetemi Tanár, a DOTE Korélettani Intézet nyugalmazott igazgatója (rákkutató, immunológus).

Hisszük, hogy minden ember megérdemli a legjobb kezelést.
Hiszünk a prevenció erejében, abban, hogy az egészséges életmódért nekünk is tenni kell.
Hiszünk abban, hogy a természet a legjobb gyógyító.

Életrajz

Prof. Dr. Fachet József, MD, PhD. Az MTA Orvostudományok Doktora, Tanszékvezető Egyetemi Tanár, a DOTE Kórélettani Intézet nyugalmazott igazgatója (rákkutató, immunológus, kórélettanász). Első olyan kutató, aki bebizonyította a gyógygomba poliszacharid pozitív hatását a daganatos megbetegedések elleni harcban.

Családja

1935-ben Munkácson született. Két nővére van, felesége tanárnő, két fia és egy leány gyermeke van.

Végzettsége

Budapesten, a Szent László Gimnáziumban kitunő érettségivel fejezte be középiskolai tanulmányait. Országos első díjat nyert, biológia szakköri munkában vett részt, ami jelentősen befolyásolta orvosi pályaválasztását. Budapesten, az Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán „Summa cum laude” diplomával végzett 1959-ben. Demonstrátorként dolgozott 1955-59 között az Élettani Intézetben, 1969-ben középfokú angol állami nyelvvizsgát tett Budapesten.

A Fachet termékcsaláddal a legmagasabb elvárásoknak is mindenben megfelelő, prémium minőségű készítményeket ajánlunk az egészségük érdekében a legjobb megoldást keresők számára.

A Fachet gyógygomba kivonatok egyedülálló hatékonyságára prof. dr. Fachet József több évtizedes szakmai munkássága és klinikai kutatási eredményei jelentik a garanciát. Kutatásainak köszönhető, hogy Japánban a gyógygomba speciális kivonatát gyógyszerré minősítették. Kerstin és Lentinán.

A Fachet gyógygomba készítmények receptjét és összetételét, prof. dr. Fachet József világszerte elismert tudományos eredményei alapján állította össze.
Rendkívül nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a felhasznált alapanyagok kizárólag a világ legjobb, természetes termőterületeiről érkezzenek.
Prof. dr. Fachet József MD. PhD. az MTA Orvostudományok Doktora. Tanszékvezető Egyetemi Tanár, a DOTE Korélettani Intézet nyugalmazott igazgatója (rákkutató, immunológus).

Állások, kinevezések

1959-től az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetének Kórélettani Osztályán, de helyileg először az I. számú Belgyógyászati Klinikán kezdett dolgozni, ahol a tumoros és endokrin betegekkel való kapcsolata ösztönözte arra, hogy a kutatói pályát válassza, miután tapasztalta az igen hiányos tudást ezen betegek gyógyításában. Vezetője Dr. Stark Ervin és Prof. Rusznyák István, az MTA elnöke ebben a törekvésében támogatta. 1959-től előbb tudományos segédmunkatársi, majd munkatársi kinevezést kapott. Kutató munkájának eredményeit kandidátusi értekezésben írta és védte meg 1973-ban.

1972-től az MTA Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Genetikai Intézetében Szegeden egy immungenetikai osztály megszervezésére és egy – akkor Magyarországon újdonságnak számító – beltenyésztett egérház megteremtésére és vezetésére kapott megbízást Dr. Straub F. Brúnó foigazgatótól és Dr. Alföldi Lajos igazgatótól egészen 1980-ig, mint tudományos főmunkatárs és osztályvezető.

1980. július 1-től egyetemi tanári kinevezést nyert, egyúttal igazgatója lett a Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének 2000-ig, majd a jogutód Immunológiai Intézetben volt kutató és oktató egyetemi tanár 2005-ig.

Amikor 1959-ben kijöttem az egyetemről, az akkori Budapesti Orvostudományi Egyetem I-es belgyógyászatára kerültem, ahol kezdő orvosként rengeteg gyógyíthatatlan beteget láttam. Emberileg és szakmailag is fontos benyomások értek ekkoriban, kisgyermek korom óta orvos akartam lenni, erre esküdtem fel, és borzasztó érzés volt szembesülni azzal, hogy nem tudok segíteni az embereken. Mivel summa cum laude végzettséggel diplomáztam, így lehetőségem volt megválasztani, merre folytassam életpályámat. Én a tudományos kutatómunkát választottam, így kerültem az I-es belgyógyászatra, ahol hosszú távon megfigyelhettem a betegek sorsát. Ez kulcsfontosságú volt, hiszen ekkor jöttem rá arra, hogy a gyógyítás folyamata és módszertana nem megfelelő. „Kőkorszakinak” mondható, kezdeti kemo- és sugárterápiás módszereket alkalmaztunk, vajmi kevés sikerrel. Volt egy 16 éves betegem, egy nagyon okos fiú, akinek az utolsó kívánságát teljesítve még egy családi látogatást elintéztem neki. Kaptam tőle egy kis zsiráfot, amit utolsó stádiumában végig szorongatott, és azt mondta: „Kérem, doktor úr, emlékezzen rám pályája során, és ígérje meg, hogy mindent megtesz a hozzám hasonló emberekért”. Orvosként sosem éreztem nagyobb küldetéstudatot, mint ekkor. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kemoterápiás szerek és az egyéb módszerek önmagukban nem alkalmasok, nem elegendőek arra, hogy meggyógyítsák a rákbetegeket. Ezek a terápiák minden osztódó sejtet megölnek, nem csak a beteg sejteket, hanem az egészségeseket is. Ez a megközelítés vitt tovább azon az úton, hogy koncentráljunk az egészséges sejtekre. Ekkor nyitottam az újabb, alternatív módszerek felé. Kevesen tudják, de hazánkban már akkoriban (1959-1963) is voltak olyan feljegyzések, amelyek arról számoltak be, hogy egyes gombafajták gyógyító hatással vannak a rákbetegekre. A Humán Oltóanyag és Kutató Központban akkoriban egy Mannozym nevezetű, injekciós formában gyártott készítményhez bizonyos élesztőgomba típust használtak fel. Ekkor kezdtem el használni daganatos kísérleti állatokon, egereken ezeket a gombafajtákat. Beoltottuk az állatokat, és láss csodát: a Mannozym hatására jobban lettek! Az a felismerés vezetett el odáig, hogy az immunrendszert kutassuk.

Ekkor, 1973-ban, Londonban a nemzetközi tekintélyű Ciba Foundation kerekasztal megbeszélést hívott össze az immunpotenciáló szerek kutatásával foglalkozó szakemberek számára, ahova nagy megtiszteltetésképpen engem is meghívtak. Ennek célja nem csak a szakmai eszmecsere volt, hanem a tudósok személyszerinti összeismertetése is, annak érdekében, hogy problémáikat, személyes benyomásaikat megbeszéljék, és tudományos kollaborációkat hozzanak létre. Itt ismertem meg Goro Chihara professzort, aki a Japán Nemzeti Rákkutató Intézet osztályvezetője volt. Goro azt mondta: „Kedves Kolléga, Ön is azt kutatja, amit én elkezdtem. Én is gomba poliszacharidával szeretném gyógyítani a daganatos kísérleti állatokat, mert meggyőződésem, hogy ez az emberek gyógyításában is mérföldkő lehet!” Engem ez is csak megerősített abban, hogy jó úton járok. A kémikus, farmakológus kolléga azt javasolta, hogy működjünk együtt, majd ők előállítják a hatóanyagot, én pedig kutassak tovább. Végzettségének köszönhetően a hatóanyag kimutatása és előállítása viszonylag könnyedén lehetővé vált számára. Felajánlotta, hogy a tiszta hatóanyagból ad nekem egy nagyobb mennyiséget, amit elvihetek Magyarországra, hogy vizsgáljuk ki, ez a hatóanyag hogyan, milyen hatásmechanizmus alapján képes gátolni a rákos sejtek elburjánzását, és elősegíteni az immunrendszer megerősítését. 1971-től én már az MTA Szegedi Biológiai Központjában voltam immungenetikai osztályvezető, ezért megvolt a lehetőségem arra, hogy vállaljam a kérdéses hatóanyag hatásmechanizmusának részletes vizsgálatát. A szegedi központ – politikailag is – nagy befolyással bíró alapítója, Straub F. Brúnó akadémikus professzor támogatta a kutatásomat és a teljes családom elhelyezésében közreműködött. Tőle szabad kezet kaptam a kutatásokra.

Japánban és Kínában is a Cordiseps Synensist tartják a legerősebb vitalizáló gombának! A poliszacharidák használata több évezredes népi hagyományokon, feljegyzéseken és már modernkori kutatásokon is alapszik. Igaz, hatásmechanizmusát, hatóanyag-izolálásának módját az én kutatásaimig nem ismerték!

Ekkoriban ébredtem rá, hogy mennyire igaza volt Selye János professzornak (Nobel-díjra felterjesztett kutató, aki a stressz fogalmát a világon először definiálta), akit még 1965-ben látogathattam meg kanadai tanulmányutam során Montreálban: elmondtam neki a kutatási törekvéseimet, és ő azt mondta, hogy a thymus (csecsemőmirigy) jelentőségét sokan alábecsülik:„Minden akut stresszben a thymus sorvad! Ha ismételjük ugyanazt a stresszhatást, akkor 1-2 hét alatt a thymus regenerálódik, és a kísérleti állat túléli a stresszt. Ha azonban a stressz nagyon erős, akkor a csecsemőmirigy tovább sorvad, nem regenerálódik, ez pedig hatással van a szervezet egészére, és az állat elpusztul. Hogy mi a thymus jelentősége? Na, látod, fiatal barátom, ezt kell neked kutatni, mert ez még most is ismeretlen.”

Utólag beláttam, mennyire igaza volt, hogy ezen az úton indultam el. Ugyanis a thymus-nak valóban nagy jelentősége van az immunrendszer daganat elleni védekezésében. Ezirányú törekvéseim elismeréseképpen 1969-ben meghívtak meg másfél évre Glasgowba a helyi egyetemre, hogy a thymus funkcióját, a celluláris immunvédekezésben játszott szerepét vizsgáljam. 1971-től 1980-ig voltam Szegeden. 1978-ban a bázeli immunológiai intézetben egy hónap tanulmányutat töltöttem el a Nobel-díjas Köhler Professzor mellett, aki a sejtfúzió és az azzal elkészíthető monoklonális ellenanyag módszerét találta fel. Az általa feltalált speciális sejtvonalat elsőként hoztam Magyarországra. Későbbiekben ez az egész világon elterjedt.

1974-ben egy hónapot töltöttem a Karolinska Intézetben Stockholmban, a világhírű magyar származású George Klein Professzor mellett.

Kutatás Czeizel Endrével

Czeizel Endrét nem kell bemutatni senkinek idehaza. Nagytudású évfolyamtársam és kollégám 1973-ban szintén arra biztatott, hogy folytassam a kutatásaimat, mert ez a későbbiekben kulcsfontosságú lehet. Az ő javaslatára a Japánból behozott hatóanyagot beltenyésztett egereken vizsgáltuk. Ez azért volt nagy szó, mert akkoriban nem voltak hazánkban beltenyésztett egerek. A világ minden tájáról hoztunk be egereket. Prágából, Londonból, Amerikából, és így 22 különböző törzset tudtunk tenyészteni.

1975-ben jött egy újabb megtisztelő meghívás, Takamatsu japán hercegnőtől, aki egy olyan világkonferenciát szervezett Tokióban, amelyen egyedüli magyar tudósként én vehettem részt. Az első ízben összehívott kongresszus lényege az volt, hogy az immunterápia területén dolgozó nemzetközi szaktekintélyek konzultáljanak. Ekkor vált igazán szorossá és barátivá a kapcsolatom Goróval, akivel egy volt a szakmai hitvallásunk. Ezután jöttek a publikációk (lásd életrajz, valamint korábbi weblapok tartalma!). Ez a kongresszus egyértelműen nagy elismerést és lökést adott eddigi kutatásaimnak és eredményeimnek.

1980-ban kerültem a Debreceni Orvosi Egyetemre. A Kórélettani és Immunológiai Intézetének igazgató professzora lettem. Taníthattam és kutathattam is (utóbbiban szabadkezet kaptam), így elfogadtam az ajánlatot. Itt fejlesztettem tovább a korábbi kutatásaimat, új munkatársakkal kimutattuk, hogy az immunrendszer egyes sejtjeit milyen mértékben stimulálja a legkülönfélébb daganatok ellen a Lentinus Edodes-ből kivont poliszacharida. Úgy élő állatban, mint „in vitro” körülmények között is. Ezekről az eredményekről a minden 2. évben megrendezett immunológiai világkongresszuson folyamatosan beszámolhattam (Tokió, Szapporó, Oszaka, Hiroshima, Koppenhága, Párizs, Brighton, Torontó, és végül Los Angeles)

Magyarországon 1986-ban a Nemzetközi Rák Kongresszus alelnöke voltam, a világa tekintélyes kutatóival, tudósaival együtt hazámban tartottam előadásokat, ami nekem, magyar embernek örökké emlékezetes marad. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ezt azzal honorálta, hogy egyéves képzéseket csinálhattunk magyar és külföldi diákoknak. Így kerültem kapcsolatba a kanadai (Alberta) immunológiai intézettel, akikkel évekig együttműködtünk együtt. Később Los Angelesben ún. postert tartottam erről az együttműködésről.

A kutatásom eredménye

A 2005-ben történt nyugdíjazásom után szerettem volna elérhetővé tenni ezeket az immunerősítő hatóanyagokat a magyar betegek számára, hiszen a több évtizedes kutatómunkám során olyan ismeretekre tettem szert, amelyek segítségével őszintén hiszen, hogy tudok segíteni az embereken, és nem csak a betegeken, hanem preventív céllal az egészséges, ám betegségre hajlamosakon is. Ekkor tett ígéretet nekem arra egy magyar közgazdász, hogy életművemet segít eljuttatni a betegekhez, azonban viszonylag korán kiderült, hogy neki egészen más tervei vannak, más motiválta, mint engem, az emberek gyógyítására felesküdő tudóst, és nevemet, tudományos munkámat, valamint eredményeimet beleegyezésem nélkül felhasználva, de nélkülem folytatta/folytatja a munkát – azóta is. Magát hatóanyag-kutatóként kiadva saját nevével ellátott termékeit forgalmazza, és ajánlja, az engem megkereső betegek elmondása szerint olyanoknak is, akik számára nem biztos, hogy a termék megoldást jelent panaszaira.
A lakosság számomra is meglepően nagy érdeklődésére való tekintettel elhatároztam: itt az ideje annak, hogy levédett találmányomat az emberek szolgálatába állítsam, így 2015 végén úgy határoztam, hogy a természetes készítmények Európa-szerte történő megismertetésében és elterjesztésében jártas, népszerű és elismert NaturalSwiss LTD-el együttműködve szeretném, az életművemet minél szélesebb körben eljuttatni az emberekhez, elősegítve a lakosság életminőségének javítását, a tudatos életmód elterjesztését, annak érdekében, hogy segítsünk mindazoknak, akiknek immunrendszere legyengült, és ami nagyon fontos: elkerüljük a súlyos betegségek kialakulását!